Budapest Downhill az UMF Rider tollából

A rendezvény rövidsége miatt nagy kihívás volt a ridereknek, mert más versenytől eltérően, csak egy rövid délelőtt állt rendelkezésre, hogy begyakorolják az ideális íveket, lépcsőbeugrásokat. Az egészet bonyolította, hogy reggel kb. 1 órát késett a felszállító autó. Ezt leszámítva, egy nagyon jó hangulatú versenynek lehettünk résztvevői. A mezőny keménységéről csak annyit, hogy mindenki ott volt, aki számít.

Az edzésen szinte mindenkinek sikerült sérülésmentesen begyakorolnia a pályát. Maximum, csak a lengyel turistacsoport tagjai közül kellett néhány emberkének a szívgyógyszeréhez kapnia, mikor a pályán kolbászolva, az első arra járó bringás szétugrasztotta őket.

Az időmérőn a versenydrukktól hajtva néhány rider szomorúságára és tunkoló nézők örömére törtek a felnik, szakadtak a küllők és a talaj magához szólított némi hámréteget. Volt olyan akinek kétszer is kereket kellett fűzni… Akinek sikerült egyben leérnie, vagy sikerült a bringájába életet lehelni, az adrenalintól bódult aggyal állhatott a döntő rajtjához. A végső futamban a nézők hihetetlen hangulatot teremtettek a szurkolásukkal és ez még egy löketet adott, az amúgy is bevállalós bringásoknak. A legkeményebb és legelszántabbak az élmezőny mellett az a két fiatal srác volt, aki BMX-el vágott neki a lépcsősoroknak.

Gratulálok a helyezetteknek és Jobbulást a sérülteknek!