Férjének fizetést ad, női csapatot alakít, elindul a Cape Epic-en, szereti a Tokaji borokat és üzenetet küld a nőknek és anyukáknak. Az idén Ausztriában, Saalfelden-ben megrendezésre került Cross Country Világbajnokságon közvetlenül ezüstérmének megszerzése után készítettünk interjút a mountain bike sport női állócsillagával, a Merida színekben versenyző, norvég Gunn-Rita Dahle Flesja-val, aki 22 éves korában kezdett először a kerékpározással foglalkozni és még rögtön ugyanabban az évben – 1995-ben – megnyerte a Norvég Bajnokságot, majd három hónappal később az északi országok bajnoka lett Finnországban. Ekkor vette kezdetét Gunn-Rita kerékpáros karrierje, amely kisfia születése után is a mai napig töretlenül tart.
Hogyan tudod a versenyzést összeegyeztetni az anyasággal?
Nem tudom.. a család rengeteg erőt ad, nélkülük egyáltalán nem menne és természetesen egy keményen dolgozó férj nélkül sem, aki edző partner, edző és masszőr is egyben. Talán ő az, aki ebben az egészben „családi vállalkozásban” a legtöbbet dolgozik, mindent felügyel, intéz és napi 2 órát masszíroz.
Jól megfizeted ezért?
Persze.. jól fizetem..merthogy senki más nem fizeti őt rajtam kívül! (Nevet)
Hogyan viseli a kisfiad az elfoglaltságod, nem szokott nyűgös lenni?
Amikor utazunk, a szüleim mindig velünk vannak, az ő segítségük nagyon sokat jelent számomra. Én úgy látom és mások is mondják, hogy nagyon boldog és magabiztos kisgyerek. Nekem, mint édesanyának ezt nagyon jó hallani. Legfőképp azért is, mert nem stresszelem magam amiatt, hogy esetleg nem érzi jól magát. Azt hiszem, nagyon is élvezi az utazásokat velünk.
Egyébként jár óvodába a kisfiad?
Húú, lássuk csak.. úgy emlékszem tavaly óta nem volt óvodában. Az év eddigi nagy részét edző táborokban töltöttük, ezért folyton úton voltunk és természetesen ő is jött velünk. De most, a legnagyobb megmérettetés után, visszamegy az óvodába, ezt én is fontosnak tartom. A gyerekek tanulnak egymástól, szocializálódnak, megtanulnak viselkedni. Amíg egyedül van, minden figyelem rá összpontosul, az óvodában ez másként van, ezt is meg kell szoknia.
Vannak esetleg barátai, akik hiányoznak neki?
Nem gondolnám, minden nap sokat van játszótéren, ahol sok kisgyerekkel találkozik.
Hogyan ítéled meg a szereped a mountainbike-os versenysportban?
Felelősséget érzek azért, hogy a nagy kerékpáros rendezvényeken, fesztiválokon és versenyeken a női versenyzők díjazása azonos legyen a férfiakéval. Ez a megkülönböztetés nagyon felháborít, legfőképp a legnagyobb versenyeken, ahol a top 3 női győztest nem ugyanaz a díjazás illeti meg. Sok éve álmodom arról, hogy megcsinálom a Cape Epic-et, de a férfiak itt is magasabb összegeket kapnak, ugyanakkor a nők sokkal jobban terhelik magukat, hiszen összesen kb. 10 órával vannak kint tovább a pályán, ezért úgy gondolom, hogy ez nem fair. Ezzel együtt szeretnének több női versenyzőt, de mégis hogyan, ha nem akarják őket megfizetni ugyanúgy, mint a férfiakat? Most azt gondolom, hogy abban a pozícióban vagyok, ahol ezekért a célokért küzdhetek és meg is fogom tenni.
Mik a későbbi terveid?
Hát, a sok tervem közül az egyik, hogy alapítok egy női csapatot. Azt nem tudom még, hogy valóra tudom e váltani, még meglátjuk.
Sok szerencsét kívánok a terveidhez és még sok gyermeket a jövőben!
Köszönöm, remélem, még két gyereket szeretnék. Persze ez nem olyan könnyű dolog, hogy leveszem őket a boltban a polcról, annak is nagyon örülök, hogy a kisfiam van. Persze a legnagyobb álmom, hogy újra kismama lehessek. Úgy érzem, a fiunkban összeadódott az én és a férjem energiája, annyi van neki, hogy sosem fogy el!
Mi az amit tudsz Magyarországról?
Azt tudom, hogy nagyon kedves emberek élnek ott. Sok éve ígérgetem már, hogy meglátogatom a Meridás csapatot Magyarországon, remélem sikerül majd. Sajnos én is idősödöm és gondolnom kell a későbbi munkámra is a Merida berkein belül, amikor is a forgalmazókat végig kell majd látogatnom. Úgy gondolom, Magyarország első lesz a listámon! :)
Tudsz e mondani valami ismert vagy híres dolgot Magyarországról?
Nagyon finom borok vannak például, ez az amit hallottam és ajándékba is kaptam már. A nevét is tudom.. Tokaji! Előfordul, hogy borokat kóstolok, de csak keveset iszom. Ami nekem fontos, jó étel, jó bor, jó társaság, ez mind együtt fontos a jó élethez.
Mit javasolsz azoknak a lányoknak, aki hozzád hasonlóak szeretnének lenni?
Úgy gondolom, a mostani teljesítményem ebben a szezonban sokakat meglepett, hogy mint anya mire voltam képes. Azt üzenem minden anyukának, akármit is sportolnak, hogy soha ne adják fel az álmaikat és a szenvedélyüket, mindent el tudnak érni, csak éppen egy kicsit másképp. Ezt minden anyukának tudnia kell. Véleményem szerint az életben a legnagyobb dolog anyukának lenni.
Az eredeti cikk a mozgásvilág.hu-n olvasható