Kezdetét vette a 2015-ös Tour de France, ami a rajongók számára egyenlő három hét izgatott szurkolással és persze szívszorító jelenetek alatti sziszegéssel. Sajnos a balesetek hozzá tartoznak a profi kerékpározáshoz is, a versenyzők az első héten a szezon legveszélyesebb napjaival néznek szembe. A bukások száma igen nagy, de még több a millimétereken múló mentés. A mezőny nagy része sok év tapasztalattal rendelkezik, elképesztő manőverezéssel és odafigyeléssel reménytelennek tűnő helyzeteket is képesek szerencsésen megoldani, íme néhány dolog, amit érdemes észben tartani:
#1. Fejeket fel!
Mindegy, milyen fáradt vagy, mindegy, milyen keményen tekersz, a lehajtott fej egyenes út a katasztrófához. Egyetlen pillanatnyi figyelmetlenséggel hónapok kemény munkáját teheted tönkre, ha a földet nézegetve nem tudsz a boly mozgására azonnal reagálni. Használd a periférikus látásod, legyen mindig pontos távolságtudatod a melletted haladóktól és kövesd tekinteteddel az előtted tekerő legalább 5 sort, így időben fel tudsz készülni egy ütközés elkerülésére.
#2. Legyen menekülőút!
Természetes, hogy minden versenyző a legelőnyösebb pozíciót keresi és szeretné azt meg is tartani, de mi történik, ha közvetlenül előtted valaki hirtelen nekiáll felszántani az aszfaltot, vagy az út szélén egy kátyút kell elkerülnöd, de az útról nem lehet lemenni, és balra sincs hely meglógni? Ha olyan szakaszhoz közeledik a mezőny, ami fokozottan bukás veszélyt jelent, mint például egy útszűkület, az aktuális követési távolsággal biztonsággal tovább tudtok haladni? Sosincs tökéletes stratégia, nincs hibátlan tervezés, de egy kis tapasztalattal és előre gondolkodással a legtöbb necces helyzetből sértetlenül fogsz tudni kikerülni.
#3. Fogd a féket, ne húzd!
Elsőre furcsának tűnhet, de a hirtelen fékezés szinte biztosan balesethez fog vezetni. Ha a mögötted bicikliző nem tudja lereagálni a mozgásodat, egyszerűen beléd fog szaladni, mindketten buktok, és hamar a kupac legalján találod magad, amint a boly többi része is megérkezik. További hátránya az erőteljes fékezésnek, hogy a gumi megcsúszhat az aszfalton és így teljesen elvesztheted az irányítást a kerékpárod felett, ami már önmagában is szerencsétlen helyzet. Az egyik legpraktikusabb megoldás, ha kisorolsz az előtted haladó mögül, a légellenállás kissé lelassít, majd visszasorolsz. Nincs fék, nincs bukta.
#4. Szokj hozzá a tömeghez!
A versenyzés velejárója a fizikai kontaktus, de a hobbikerékpárosoknak sem árt, ha beletörődnek, hogy a vállak, könyökök és kormányok bizony koccanhatnak, és ez nem feltétlenül jelenti a világ végét. Találj kényelmes de biztos fogást a kormányodon úgy, hogy a könyököd kissé behajlítva egy esetleges lökés energiáját el tudja nyelni, így nem fogsz hirtelen kormánymozdulatokkal balesetet okozni. Gyakoroljatok a csapattal, vagy akár egyetlen társaddal, tekerés közben finoman dőljetek egymásnak, használjátok a könyökötöket, vállatokat a saját teretek megőrzéséhez és a másik eltávolításához. Sose engedd el a kormányt, csak azért, hogy valakit odébb taszigálj! A verseny hevében persze bárki megtenné, még a profikat is lehet látni kézzel lökdösődni, de szem előtt kell tartani a kockázatot. Ha csak egy kézzel kormányzol és neked koccannak, vagy ráfutsz egy úthibára, sokkal kisebb esélyed van megoldani, mintha mindkét kézzel stabilan kapaszkodnál.
#5. A gumidaráló
Sok baleset azért következik be, mert a valakinek az első kereke hozzáér az előtte haladó hátsó kerekéhez. A fizika itt nem neked dolgozik, ha rámész az előtted lévőre a lendületed és a gumik közt fellépő súrlódás a lehető legrosszabb helyzetet fogja eredményezni, átesel a biciklijén, amit ő lehet, hogy meg sem érez, de a boly megint csak a nyakadba borul. Nem egyszerű megmenteni a helyzetet, de nem is lehetetlen. Fordulj rá a hátsó kerekére – gyakorlatilag így az támaszt nyújt neked – miközben a testsúlyodat az ellenkező oldalra helyezed és a stabilizált helyzetből ekkor már a biztonságot nyújtó üres oldal felé tudsz fordulni. Sajnos ez is csak ritkán, helyzettől és kerékpárostól függően működik, legjobb, ha nem is keveredsz ilyen szituációba.
#6. Kit érdemes követni?
Profi szinten is vannak olyan kerékpárosok, akik a többieknél balesetveszélyesebben tekernek, érdemes őket elkerülni. Ugyanez vonatkozik közös edzésekre és kisebb versenyekre is. Nem biztos, hogy mindenkit ismersz a bolyban, figyeld a többiek mozgását és hamar rájössz, ki az aki előszeretettel hozza magát és másokat veszélyes helyzetbe, kerüld el! Ha nem tudsz tőle eltávolodni, hívd fel a figyelmét a hibájára, lehet, hogy csak egy jó tanácsra van szüksége, és máris nagyobb biztonságban van a mezőny. A csoportos edzést szokni és tanulni kell, a közösség felelőssége, hogy a zöldfülűeket betanítsa, ez mindenkinek érdeke.
#7. Belső ív
Ha van választási lehetőséged a külső és belső ív között, mindenképp a belsőn érdemes kanyarodni, itt jóval kisebb az esélye, hogy más kerékpárosok elsodornak. A rövidebb ív gyorsabb is, hamarabb kikerülsz a veszélyzónából, de ez nem jelenti azt, hogy neked nem kell odafigyelned. Ne te legyél az aki kisöpri a tömeget a padkára. Figyelembe véve, hogy egy esetleges bukásban a mezőny nagy része kívülre fog csúszni – vissza a menekülőúthoz - újabb érv szól a belső ív mellett, ahol a később érkező versenyzők tovább tudnak haladni.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy a mezőny biztonságosabb, mint 30 évvel ezelőtt, de sajnos nem tehetem. Több az autó, több a motor és az akadály az utakon és a versenyzők is erősebbek. Az én időmben nagyobb volt a különbség a top versenyzők és a „többiek” között, ami valamilyen hierarchiát alakított ki. Manapság mindenki elég erős ahhoz, hogy az élen tekerjen, de mindenki egyszerűen nem férhet el egy sorban. A jobb fizikum nagyobb sebességet jelent egész nap, ami az agresszív versenyzéssel és a már említett zavaró akadályokkal vegyítve nem meglepő, hogy több balesetet okoz a profi kerékpársportban.
- Chris Carmichael
