Izgalommal vártam a DH OB-t. Erre a versenyre készültem egész évben (fejben mindenképpen), mivel sérülésem és egyéb elfoglaltságaim miatt DH bicóm 2006 júliusa óta a falon pihent. Kétkereku edzéseim kimerültek a kilométergyujtésben (cross country), az ugrálásban (dirt, skate park) és a motorozásban (MX).
Mivel idén indultam eloször master kategóriában, mindenképpen a gyozelem volt a cél. Vetélytársaim Halász Csaba, Lábas Lajos, Stefánka Zoltán, Ferenczy Máté rutinos versenyzok lévén szintén készültek a megmérettetésre, szintén nyerni jöttek a Mecsextrém parkba.
A gyozelmem lehetoségét számomra a gyors, sima, ugratókkal tuzdel pálya jelentette, mert a tavasszal sérült kezem még közel se volt 100%-os állapotban. Csak arra kellett figyelnem, hogy jó ritmusban, az általam ideálisnak talált nyomvonalon haladjak a pályán. Tudtam, ha nem hibázok, nem lehet baj. Sikerült. Meglepetést igazándiból az abszolút 7. hely jelentette számomra. Két junior és négy felnott korosztályú rider ment jobb idot nálam. Tudom, hogy HA rázósabb, technikásabb a pálya, másképp is alakulhattak volna az eredmények, de a HA-val kezdodo mondatoknak nincs értelmük. ïŠ
Jövore újra……..addig xc, dirt, MX ……..és persze rock & roll.
Péntek késo este estem haza foiskolás mérotáboros gyakorlatomról, ahol az alvás mennyisége erosen zéró irányába tartott. Késon tudtam lepihenni és szombaton korán kellett kelni. (korán kelés a halálom) Bepakoltunk a verdába és irány Pécs.
11 óra fele értünk oda. Kb. fél órával utánunk bebrümmögött Gizmo a verdájával, és sokad magával. Pacsizás és hello-szia-szevasz, aztán én leléptem edzeni, mert már nagyon benne volt a bugi a lábamba.
Ezen a pályán tavasszal már jártam, akkor 1 tizeddel csúsztam le a dobogóról. Lehetoség szerint most szerettem volna dobogóra kerülni. A tavaszi pályához képest itt-ott változtattak a nyomvonalon. Ez közben meg is viccelt, mert jól emlékeztem az elozo útvonalra és volt olyan jobbos kanyar, ami most balos lett. Tempós rész után bezuhanni egy jobbos kanyarba ami valójában balos… háát nem túl egészséges… satufék, szalagtépés, bozótjárás, avar kikotrása a sisak álvédojébol, röhögés, bringa visszatolás… a végére azért minden frankón ment.
Este még elmentünk Pécsre barátnommel és Árpi cimborámmal egy bringás film premiervetítésére, aztán irány a szálás. Alvás!!!
A mezony nagyon kemény volt! Mindenki ott volt aki számít. Idoméron a kanyarokban nyélen megraktam neki, de az egyenesekben csak szolidan gurultam, tartalékoltam a döntore. Kellemes meglepetés volt hogy a kategóriámban legjobb idot futottam. Megcsapta orromat a gyozelem szele. Ez nagy teher volt számomra, és nagyon izgultam, ott lebegett elottem, hogy akár magyar bajnok is lehetek.
Utolsónak rajtoltam és miközben vártam a soromra a szervezok folyamatosan mondták a jobbnál jobb futamidoket. Aztán összeszedtem magam és csak a pályára koncentráltam… 3, 2, 1… Iszonyatos tempót diktáltam és mikor beértem a célba, az óra 2:19-es idonél állt meg. Ez 5 másodperccel jobb mint az idoméron. Helyezésem nem annyira jó, mint az elozo körben, de a 2. helyet azért sikerült megcsípnem.
Jakesz ismét dobogón! Juhéé! Széles terpesz…rákkendroll!