A Merida sajtóközleménye és a Mozgásvilág cikke.
Hatalmas port kavart, amikor a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség tavaly augusztusban néhány profi versenyen engedélyezte a tárcsafékek tesztelését, majd év végén bejelentette, hogy 2016-ra kiterjeszti a lehetőséget az összes UCI-csapat számára. Jöttek az érvek pro és kontra, miért van és miért nincs létjogosultsága a tárcsafékeknek a profi országúti mezőnyben. Sőt, egyáltalán egy országúti kerékpáron.
Hatalmas port kavart, amikor a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség tavaly augusztusban néhány profi versenyen engedélyezte a tárcsafékek tesztelését, majd év végén bejelentette, hogy 2016-ra kiterjeszti a lehetőséget az összes UCI-csapat számára. Jöttek az érvek pro és kontra, miért van és miért nincs létjogosultsága a tárcsafékeknek a profi országúti mezőnyben. Sőt, egyáltalán egy országúti kerékpáron.
Az országúti kerékpársportról tudni kell, hogy nagyon hagyománytisztelő, konzervatív sportág, a letisztult, egyszerű technikai megoldásokat mindig előnyben részesítik. Ez persze nem jelenti azt, hogy a technológiai újításokra ne lennének nyitottak, de az biztos, hogy kétszer is meggondolják, mielőtt egy jól bevált módszert egy újabbra cserélnek. Ennek tükrében nem meglepő, hogy erős szkepticizmus fogadta a tárcsák érkezését a pro mezőnybe.
Eleve a kétkedő hangok voltak erősebbek. A feltételezett előnyöket nehezen hitték el, hiszen senki sem tesztelte a tárcsákat. Egyenletesebben adagolható, hatékonyabb a fékerő-elosztás, rövidebb a fékút (főleg nedves körülmények között, karbon felnik esetén pedig kimondottan), jobb a kanyarbiztonság. Ezzel szemben feltételezett hátrányokat, aggodalmakat azonban mindenki fel tudott hozni ellenük. Bonyolult és lassú kerékcsere, nehézkes neutrál kiszolgálás, túlhevülés, plusz tömeg, váz- és villa-kompatibilitás hiánya – és a lista végén ott volt a sérülésveszély. Mindehhez hozzájött, hogy egyáltalán minek van rá szükség, mikor egy jó felnifékkel is simán lehet blokkolni a kereket, mert a szűk keresztmetszet a gumi tapadása. Végül pedig, hogy ez az egész csak a fogyasztói társadalom gyermeke, marketing az egész, ahol a gyártók megint egy újabb felesleges innovációt próbálnak eladni nekünk.
Naivság lenne azt gondolni, hogy az országúti tárcsafék bevezetésének ötlete a profi mezőnytől származik, az első reakcióból ez jól látszik. Ilyen tekintetben tehát igen, a tárcsafék gyártói kezdeményezésre (nyomásra) került fel az országúti bringákra. Viszont ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne lenne jobb, mint az eddig használt hagyományos rendszer.
Az UCI mindenesetre úgy gondolta, hogy a puding próbája az evés: adtak 16 hónapot a mezőnynek, hogy teszteljék élesben a tárcsákat, hogy lássuk, 2017-től be lehet-e őket általánosságban is vezetni. Egyfelől megkérdőjelezhető, hogy mennyire jó ötlet egy nem igazán elfogadó mezőnyre ráerőszakolni az új technikát, végtére is a világ legjobb kerékpárosai nem kísérleti nyulak. Másfelől viszont nem nagyon van olyan alternatív közeg, ahol élesben lehetne tesztelni, hogy használható-e a tárcsafék a profi mezőnyben, avagy sem.
A fenti aggodalmak többségét a tesztidőszaknak már mostanra sikerült eloszlatnia, pedig csak néhány versenyen, néhány csapat vetette be a tárcsaféket. A kerékcsere nem jelent hátrányt defekt esetén, a neutrál kiszolgálással sem volt gond, a gyártók gyorsan alkalmazkodva megfelelő vázakat és kerekeket építettek, senki sem panaszkodott forrósodásra, vagy arra, hogy nehezebben tudott volna a pluszsúly miatt feltekerni egy hegyre (ajánlom figyelmetekbe a videót a cikk végén).
Aztán elérkeztünk az idei Párizs-Roubaix-hoz, ahol a Movistarban versenyző Fran Ventoso csúnyán megvágta térd alatt a bal lábát. Ventoso később azt állította, a sérülését egyértelműen tárcsa okozta, és nyílt levélben követelte, hogy az UCI tiltsa be a veszélyes alkatrészt. Ebben maximálisan támogatja őt a Profi Kerékpárosok Tanácsa (CPA) is.
Elmondása szerint egy bukás alkalmával beleszaladt az előtte feltorlódó versenyzőtársakba. Ő maga nem bukott, éppen csak a lábát kellett letennie, eközben ütötte be a lábát az előtte lévő hátsó kerekébe. Vissza is ült, és csak később vette észre, milyen seb van a lábán. Félreállt, majd a látványtól rosszul lett. A mentőben, amely felvette, már ott ült Nikolas Maes, az Etixx-QuickStep kerekese, akinek szintén vágottnak tűnő seb volt a térdén. A közvélemény egyértelmű tényként kezelte, hogy a sérüléseiket tárcsa okozta.
Vannak azonban, akik konkrét bizonyíték híján szkeptikusak az üggyel kapcsolatban. Főleg, miután kiderült, hogy ahol Maes bukott, egyetlen tárcsafékkel szerelt versenyző sem volt a közelében. Összesen ugyanis csak két csapat vágott neki tárcsafékes bringákkal az Észak Poklának: A Direct Energie és a Lampre-Merida.
Ventoso esetében is nehéz elképzelni, hogyan vághatta el a bal lábát az előtte lévő kerékpár kerekének szintén bal oldalán található tárcsájával, de láttunk már furcsaságokat az országúti kerékpársportban. Viszont mind a Direct Energie, mind pedig a Lampre-Merida úgy nyilatkozott, hogy a versenyzőik nem emlékeznek, hogy balesetbe keveredtek volna Ventosóval.
Az UCI-nak mindenesetre ez elég volt ahhoz, hogy drasztikus lépésre szánja el magát: azonnali hatállyal beszüntették a tárcsafékek tesztjére vonatkozó engedélyt. Visszagondolva az elmúlt hónapok versenyzők biztonságát érintő eseményeire, ez a pánikreakció részben érthető is. Antoine Demoitié halálát, számos motoros balesetet és extrém időjárási helyzetet követően ugyanis többet voltak napirenden a versenyzők biztonságát firtató hírek, mint maga a versenyzés.
A Lampre-Merida volt az első World Tour-alakulat, amely egy versenyen a teljes csapatát tárcsafékekkel küldte csatába. A Merida a tiltás után egy hosszabb interjúban szedte össze a tárcsafékkel kapcsolatos tényeket és tévhiteket. Néhány gondolatot csokorba szedtünk:
Mi a véleményük Ventoso sérülésével kapcsolatban?
Merida: Eddig nem került elő egyértelmű bizonyíték arra vonatkozólag, hogy Ventoso sérülését tárcsa okozta. Egyelőre az sem biztos, hogy egyáltalán volt-e a közelében tárcsafékkel szerelt kerékpár, amikor az eset történt.
Igaz, hogy a tárcsafékkel szerelt országúti kerékpárok extra veszélyforrást jelentenek a versenyzők számára?
Sajnos minden pozitív dolognak vannak hátrányai is. A tárcsafékkel szerelt kerékpárok egyértelműen jobban irányíthatók, mint a hagyományos felnifékes rendszer, amit egy évszázada használnak az országúti kerékpárokon.
A minden időjárási körülmények között jobban irányítható/adagolható fékezés egyúttal megnövekedett biztonságot is jelent, hiszen ezzel a versenyzők bukásokat előzhetnek meg. Annak a veszélye, hogy egy másik versenyző kerékpárjának tárcsája bukáskor a földön csúszó kerékpárosnak sérülést okozzon, nagyon valószínűtlen. Ne feledjük, vannak a kerékpáron más éles alkatrészek is, mint például a nagyon éles fogakkal rendelkező lánctányérok, vagy a kardküllőkkel szerelt kerekek, melyekkel kapcsolatban érdekes módon eddig senki sem méltatlankodott.
Jelent bármiféle előnyt a tárcsafék a hagyományos felnifékkel szemben, vagy az egész csak marketig, amit a gyártók erőltetnek?
Jobb fékhatás vizes körülmények között; kisebb erővel működtethető a fékkar és jobban adagolható a fékerő, ami kanyarban és lejtmenetben növeli a versenyző biztonságát. Nincs már másik felnifékes jármű a Földön. A tárcsafék a sztenderd az autókon, motorokon, de még bizonyos fajta kerékpárokon is – gondolok itt a mountain bike-okra, amelyek egy évtizede tárcsafékesek. Csak az országútisok ragaszkodnak az ódivatú felnifékekhez, leginkább a kisebb tömegük miatt.
Miért tűnik úgy, hogy a profik többségét nem győzték meg a tárcsafékek előnyei?
Az országúti kerékpár egy nagyon konzervatív és hagyománytisztelő sportág. Ironikusnak tartom, hogy éppen azok a profik tiltakoznak a leghangosabban a tárcsafékek bevezetése ellen, akik még soha nem próbálták, így nincs mivel alátámasztaniuk a véleményüket. A kanyarban, illetve vizes körülmények között megnövekvő biztonság, és a bukások megelőzésének lehetősége úgy tűnik, nem elég motiváció számukra. A legnagyobb aggodalmat eddig a megváltozott logisztika jelentette: a kerékcsere gyorsasága, a különféle tartalékkerekek utánpótlása verseny közben, illetve a rendszer többletsúlya. A tömeges bukásoknál fellépő esetleges tárcsa okozta sérülések kockázata korábban nem volt az elsőszámú aggodalmaik között.
Mennyivel nehezebb a tárcsafékes rendszer a hagyományos felnifékekkel szemben?
Jelenleg egy tárcsafékkel szerelt csúcskategóriás országúti kerékpár kb. 750 grammal nehezebb, mint az ugyanolyan specifikációjú, de felnifékkel szerelt változata. Kevésbé drága modellek esetében ez a különbség valamivel nagyobb lehet. Ha az újabb generációs, középtávú fejlesztéseket nézzük, akkor is maradni fog kb. 400 gramm többletsúly a tárcsafékes változatnál.
Mit tesznek a kerékpárgyártók, illetve az alkatrész beszállítók a sérülésveszély csökkentése érdekében?
Ez nem a kerékpárgyártók, hanem a fékrendszer beszállítók feladata. A kerékpárgyártók feladata kimerül abban, hogy a tárcsafék befogadására alkalmas vázat és villát gyártsanak. A jelenlegi kritika a tárcsafékekkel szemben a tárcsák éles peremkialakításra vonatkozik, mely miatt az ellenzők szerint „késként viselkedhetnek”. A kerékpármárkák annyit tehetnek, hogy nyomást próbálnak gyakorolni a tárcsafékek beszállítóira – mint a Shimano, a SRAM és a Campagnolo - hogy a tárcsák peremét gömbölyítsék le, ezáltal csökkentve a sérülés kockázatát. Ez nem olyan bonyolult dolog, és lehűtené a kedélyeket.