Sziasztok!
A múlt hétvégén egy hatalmas, jó hangulatú maratonon jártunk Bukarestben, a Merida Bikefun jeles képviselőivel: Peckával, Kovács Tamással, Lukács „Luki” Bálinttal és párommal, Ritával. Az olimpiai pontszerzésben már nem kell segítenem, mert elegendő pontot gyűjtöttünk a kvótaszerzéshez, így részt vehettem ezen a versenyen. Fő szponzorom, a Bikefun hívott meg a romániai Prima Evadare Mega Maratonra, amelynek az egyik fő támogatója volt a Merida.
Szerencsére repülővel szeltük át Romániát, alig volt egy óra az út. A bringákat Pecka vitte le autóval, már a hét közepén, és ki is jött értünk a reptérre. Minden fitten ment. Péntek este érkeztünk a hotelba és másnap néztük meg a pálya első 10 kilométerét az 55-bol. A rajtterület és a célterület két különböző helyen volt.
A rajt egy hatalmas téren helyezkedett el. Szükség volt rá a 2000 induló miatt. A pálya nagyon élvezetes, kanyargós, széles erdei ösvényen indult, majd beszűkült egynyomosra. Hullámos, pumpálós rész is színesítette a sík pályát az autópályás átkelés előtt. Érdekesnek tartottam az autópályás átkelést, itt szükség volt a ciklokrosszos technikára.
Másnap a szép napsütéses időben kitekertünk a főhadiszállásunkhoz közeli rajtterületre. Biztonságosabbnak éreztem a nagy tömeg miatt az erdélyi „Merida NoMad” ridereknél szabad görgőn bemelegíteni a rövid maratonra. Szerencsére az első sorból tudtunk indulni Lukival. Egymás mellett pózoltunk a sok fotósnak. Rita is ügyesen beállt a 4. sorba, még épp idejében. Hatalmas felhajtást csináltak a szervezők: helikoptert és darut is bevettetek. Sok nagy cég támogatta a versenyt, biztos megérte nekik! Egyébként le kellett zárni a nevezést kétezer főnél, mert csak ennyi volt engedélye a rendezőknek, ennyi embert tudtak biztonságosan kezelni.
A rajtolás is elég pontosan megtörtént, ahol a polgármester indította a dzsemborit. Jól kigyorsítottunk Lukival, csak egy ciklokrosszos volt előttünk. Rögtön az első kanyarban kicsúszott Tudi, a románok athéni olimpikonja a felvezető autó által kifröcskölt vízben. Ő diktálta az iramot az első farönkös akadályig, de itt túl lassan vette a farönköt és átvettem a vezetést. Nyomtam egy jó tempót és közben azt vettem észre, hogy az egynyomos, rázkódós, gyökeres résznél kiesett a kulacsom a helyéről. Frissítő nélkül végig menni 45 kilcsit nem lesz könnyű. Nem foglalkoztam vele, nyomtam tovább és a pumpálós részen élvezkedtem. Aztán jött egy vasúti sín átugrás, majd az autó utat kereszteztük egy rámpáról való leugrás után. A többiek kicsit megúsztak mögöttem, ahogy kiértünk aszfaltos útra, de később bevártam a nyolc főre csökkent élbolyt, mivel a táv első felénél voltunk és nagyrészt sík terepen haladtunk. A versenytársaktól kértem egy kis vizet, amit ezúttal köszönök Nekik!
A nagy oldalszélben próbált kiszélezni az egyik román rider, de nagy küzdelmek árán rajta maradtam a tavalyi győztes bolgár versenyzővel, így már csak hárman maradtunk elöl. Az itató zónánál meg kellett állnom vizet felvenni, hogy a további kiszáradást elkerüljem. Sajnos frissítő segítségem nem volt ezért itt fél percet álltam. Enyhén dehidratált állapotban kezdtem meg az üldözést, miután tele tankoltam magam vízzel. Nem igazán tudtam ledolgozni a hátrányomat, mert elöl ketten összedolgoztak ellenem, hogy nem tudjak felérni rájuk. A Merida 29er Big Nine nagyon erre a terepre lett kitalálva, de túlerőben voltak ketten ellenem. Az üldözőim elől sikerült eltávolodnom, a gyönyörű, horgásztavakkal szegélyezett részeken.
A célba nagy ováció közepette futottam be, mintha én nyertem volna a futamot. Meg is kérdeztem Peckát: Eltévedtek előttem? Hányadik lettem? – Végül harmadik lettem. Azt hiszem, hogy legközelebb felszerelek még egy kulcstartót...
Nagyot csalódtam a versenyrendezésben, persze pozitívan! A startcsomag bőségesebb, mint itthon, a beérkezés után a tészta is igényes, finom volt és pénzdíjat is többet osztanak ki mindegyik kategóriában! Említést érdemel, hogy nagyon színvonalasak voltak az itató zónák. A szokásos banán, nápolyi, izotóniás ital, vízen kívül még bringamosó is volt féltávnál, és amin nagyon meglepődtem, hogy nem csak egy raklap volt letéve, hanem komoly hat férőhelyes Karcher mosó volt felállítva! Szerencsére nem volt nagy szükség a bringamosóra, mert a befutó után csak a port kellett lecsapatni. A verseny közben egy helikopter is követett minket a fotózás, videózás és a közvetítés miatt! Nem volt semmilyen eltévedés, a pálya jól volt jelölve.
Ritám az 5. helyezésért is kapott pénzt, ami fedezi a kint tartózkodás költségeit, büszke vagyok rá!
A díjkiosztó is nagyon jó hangulatban telt el, pezsgőfürdőben úsztunk! Nagyon színvonalas rendezés volt. :-) Köszönöm a Bikefun Hungarynek és a Bikefun Romániának a sok segítséget! Csapatomnak a Merida Kőbánya TC.-nek is köszönöm, hogy hozzájárult az indulásomhoz, kár lett volna kihagyni... ;) Felejthetetlen élmény volt, jövőre is megyünk, ha megérjük tüdővel! :-)
A következő versenyem a Top Maraton első futama lesz Szilvásváradon, utána jelentkezem.
Üdv.
Szilárd