Buruczki Szilárd legfrissebb blogjában kifejti véleményét a 27,5” vs. 29” kerékméret kérdésről, ugyanis a Merida 27,5-es prototípusát tesztelhette az elmúlt két hétben:
Sziasztok!
Az elmúlt két hétben nem fogadott kegyeibe az időjárás, olykor izgalmas útviszonyok között próbáltam ki a 2014-es, Sram XX szettel, PRC karbon kiegészítővel szerelt, 18,5 vázméretű Merida Big.Seven Team 27,5-es bringát.
Pont jókor kaptam meg a Big.Seven-t, mivel mostanában kezdtem meg a montis terepedzéseket. A cyclocross szezon óta csak országúton tekertem és már nagyon hiányzott a terep a sok aszfaltkoptatás után. Az MTB edzéseim során lehetőségem volt tesztelni, mindenféle terepviszony között.
Először még száraz, szép tavaszi időben tudtam kimenni a kedvenc terepemre, a Hármashatárhegy érintésével a Crosskovácsi Zsíros-hegy útvonalra. A laza terep edzésre elkísért “Probike guru” Balázs úr is egy 29-es Big Nine Team nyergében, hogy jobban össze tudjuk hasonlítani a két kerékméret közötti különbséget.
Elsőre a PRC 85mm -17 fokos stucnival szerelt gépen nagyon rövid volt a 179 cm-es magasságomhoz a befogó, egy igazi agresszív vadállatnak éreztem, minden kis irányításra, gyorsításra nagyon kis izgága volt. Nem csak a rövid stucni tette agresszívvá a gépállatot, hanem a váz csőformáinak lapított átmérője, ami hihetetlen merev érzést kölcsönzött a középcsapágynál.
Még nem igazán éreztem biztonságosnak a gyors lefelébe és a kanyarokban, erősen túlkormányzott volt az irányítás. Ezzel szemben Balázs úr a 29-es nyergében biztonságosan tudta tartani a tempót mögöttem egy gyors sziklakertes lefelében, pedig Balázs nem DH tudományáról híres. A “második körre” kölcsön kértem Tufitól egy PRC 95 mm hosszú, -7 fokos stucnit , amivel sokkal jobban éreztem a kanyarokat.
A gép a feljebb került kormány magassággal sem emelte meg a meredek emelkedőkön az orrát, sőt kezes báránnyá változott a kis agresszív vadállat. Ugyanazon az útvonalon próbáltam ki, mint először, amikor még Balázzsal mentünk. Bár a körülmények sokkal nedvesebbek voltak, így legalább a sártűrő képességét is teszteltem a Big.Seven váznak, amiben a legkiválóbb tulajdonságokkal rendelkezik. Hatalmas a sártűrő hely a láncvillánál és támvillánál is.
Eddig a Big Nine volt a díjnyertes a sárférő helyben, ha még a konkurens márkákat is beleszámítjuk ebben a kategóriában. A Big.Sevennel a havas tekerés során a vázon feltapadt vizes hótól sem telt el a kerék, még így is maradt szabad hely. Nem volt akadály a hóviharban sem megcsinálni terepen az erőfejlesztő edzést a
Hármashatárhegyen. :-)))
A gyorsítása és a súlya érezhetően jobb, mint a 29-es nagy testvérnek és szűkebb ívű kanyarokban gyorsabban fordul a 27,5-es. Szerintem inkább Olimpiai Cross és Eliminator sprintversenyekre előnyös az agresszív irányítása miatt. Gyors lejtőzésnél biztonságosabb és komfortosabb érzést nyújt a 29er Big Nine, ezért hosszú távú maratonokon nagyobb előnyt nyújt, mint a kis testvér 27,5-es kerékméret.
Én maradok a 29-es Big Nine Team gépnél a maraton versenyek előtérbe helyezése miatt. Mindenki döntse el maga, milyen kerékméret az optimális a bringás stílusához és melyik szakágat részesíti előnybe. Köszönöm a tesztelési lehetőséget a BikeFun Kft.-nek, hogy két hétig fel tudtam mérni, hogy jövőben melyik kerékméret a nyerő számomra.
Hétvégén egy szezon bemelegítő országúti versenyen indultam volna a tihanyi Félsziget Kupán, de rossz idő miatt elhalasztásra került. :( Sajnos marad a görgős edzés a zord tavaszi -téli időben. Remélem hamarosan megérkezik az igazi tavasz, nem hirtelen megyünk át a fejbeütős forró nyárba.
Sok locsolót Mindenkinek! :)
Az eredeti cikk a Bikemag oldalán