Sziasztok!
A hétvégén nagy nehezen sikerült kijutnunk Fejes Gáborral egy nemzetközi C2 kategóriás világranglista pontgyűjtő versenyre. Sokan visszamondták a részvételt és a segítséget hét közben. Végül, Karcsinak hála, megkaptuk a verseny reggelén a KTC-s buszt, amit még ki kellett pakolni az indulás előtt, mivel egy előző napi rendezvény cuccaival volt tele az autó. Segítőt nem sikerült találni, ezért párom vállalta el ezt a hálás szerepet. Azért tartottam fontosnak indulni a ternitzi C2 versenyen, hogy a Világbajnokságon jobb rajt pozícióban tudjak indulni, persze ha sikerül kijutni.
Aránylag gyorsan megtettük a 300 kilométert Ternitzig, hogy részt vegyünk egy igazi ciklokrosszos dagonya csatában. :) A helyszínt nagyon szép, havas, fenyőerdős hegyek vették körül, bár az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe, 1-2 fokban és hózáporban érkeztünk meg. Egy kört tudtunk menni az éjjel szétázott pályán. Az ellenfelek sem voltak piskóták: olasz, osztrák, cseh, szlovák és német bajnokokkal teli mezőnyben találtuk magunkat. A 2,5 kilométeres kör nehézsége és szintemelkedése hasonlított egy XCO pályához, de sok kanyar és akadály is nehezítette a nyomvonalat, a néhol bokáig érő sárban.
A beszólítás a rajtpozícióhoz világranglista pontok alapján történt, de a nemzeti bajnokokat előre szólították. Én a 6. helyről indultam, az első sorból, Gábor mögöttem rajtolhatott el.
Pontban kettőkor dördült el rajtpisztoly. Nagyon jól ki tudtam lőni, a 3. helyen fordultam be az osztrák bajnok mellett. A szokatlanul sáros terepen nagyon csúszkált alattam a gép, néhány pozíciót veszítettem is.
A táv feléig a 7-8. helyen tartottam magam, amikor a nyereg orrára ültem, s az lebillent. Megálltam, gyorsan visszapofoztam két kézzel, de addig három rider elment mellettem, és már csak az egyiket tudtam befogni a bringa csere után. Először a tárcsafékes géppel mentem a nagy sár miatt, s a ritkább mintázatú gumikkal, amíg Rita a leadott gépet lemosta nagynyomású mosóval. Aztán az utolsó három körben pedig visszaugrottam a canti fékes gépre, mert nem működött a váltás és kő nehéz lett a tárcsafékes bringa a sártól, bár előny volt, hogy nem szedte fel a füves sarat a féknél.
A verseny feléig nem igazán éreztem a csúszós pályát, szokatlan volt az itthoni száraz versenyek után. A végére kezdtem rákapni a sár ízére és egyre jobban tudtam irányítani a gépet. Gábor sem volt igazán a toppon, már a rajt után belekeveredett egy bukásba és tök utolsónak kezdte meg a körözést. Én végül a 10. helyen végeztem, így még pontszerző helyen értem be a brutális sárban. Gábor egy kör hátránnyal a 15. helyen végzett. A versenyt a többszörös olasz és Európa bajnok Silvestri nyerte két cseh rider előtt. A dagonyán kívül a szurkolásban sem volt hiány, jó forralt bor alapozta meg az osztrákok jó hangulatát. Nagyon profin közvetítette a speaker a versenyt, körönként sorolva a legjobb eredményeket rólam is, a rajt/cél területről.
Több hasonló nehézségű versenyre kellene eljutni, hogy tovább fejlődjünk és megálljuk a helyünket a VB-n. A sarazás is szokatlan körülmény volt, eddig itthon nem tudtam készülni rá, de majd most! :)
Nagyon köszönöm Ritának a segítséget, a nehéz körülmények között is ügyes volt, és Eisinek is köszönet az autóért, nélkülük nem jött volna létre a túra!
A következő versenyem a Palóc Cross lesz Balassagyarmaton, ha addigra elkészül a full generál a Probikeban. ;)
Szilárd
MERIDA Kőbánya TC