A Bikemag cikke. Írta: Bartha Kristóf.
A kerékpársportot csak a tévéből követő nézők maximum a kamerán keresztül lehetnek ott a csapatok buszainál, szervizkamionjánál, a helyszínre kilátogatók ugyanakkor testközelből élhetik át ezeket az élményeket. Ez azonban nem minden: van egy szűk réteg, akinek megadatik, hogy gyakorlatilag a csapat tagjává váljon, a starttól a célig minden egyes mozzanatát végigkísérve a versenynek, ott legyen a frissítőpontokon, a befutóban, kilométereket araszolva a mezőny mögött. Az idei évben a Team Bahrain Victorious csapatához nyerhettünk betekintést.
2023. május 10-14. között zajlott hazánkban a 44. Tour de Hongrie, amely 44 éves történelme során először szerepelt a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) ProTour-naptárában. Ennek megfelelően kilenc WorldTeam és ugyanennyi prokontinentális csapat adta le nevezését három kontinentális együttes, és a magyar válogatott mellett. Fantasztikus érzés volt, hogy Magyarországnak újra van profi csapata – az Epronex-Hungary Cycling Team –, így a válogatott tagjai mellett további versenyzőknek szurkolhattunk. A mezőnyben az egyik legnagyobb hírnévvel rendelkező csapat a Bahrain Victorious volt, kapitányi szerepben azzal a Phil Bauhausszal, aki 2021-ben két szakaszt is nyert a Magyar Körön, ráadásul a legjobb sprinternek járó zöld trikót is hazavihette.
A lótenyésztéstől a kerékpársportig – a Bahrain Victorious rövid története
Ha az Arab-félszigeten fekvő, alig másfélmillió fős szigetországra, Bahreinre gondolunk, nem feltétlenül a kerékpársport jut az eszünkbe. És ez így is van rendjén. Egészen 2017-ig az arab országnak jóformán semmilyen köze nem volt a kerékpárhoz, ám ekkor sikerült rábeszélni a bahreini király fiát, Nasszer bin Hamad sejket, hogy az állam szálljon be a kerékpársportba. “2016-ban találkoztunk a sejkkel, és vázoltuk neki a terveinket – meséli Borut Škedelj, a csapat masszőre, miközben az autópályáról Martonvásár felé kormányozza a csapatautót. – A sejk rajong a lóversenyért, hatalmas ménest tart, és ő maga is szeret lovagolni. Ezután jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a kerékpársportba is beszállna az állam. Bejött – folytatja mondandóját Borut, akitől azt is megtudom, hogy a stáb egy jelentős része még életében nem járt Bahreinben.
Ha megnézzük a csapat összeállítását, ez nem is olyan meglepő. Az együttes gerincét szlovén, horvát és olasz egykori kerékpárosok alkotják, akik menedzser, sportigazgató, edző szerepben tevékenykednek a klubnál. Ezenkívül sok más nemzet (spanyol, dán) képviselteti magát a csapatban, amelynek mindössze egyetlen tagja bahreini: ő pedig nem más, mint az arab állam 2022-es országúti bajnoka, illetve U23-as időfutam Ázsia-bajnok, Ahmed Madan. Rajta kívül tényleg csak a szponzorok összetételéből és a csapat nevéből lehet következtetni az ázsiai országra.
2017-ben tehát megalakult az együttes Bahrain-Merida néven – az állam ugyanis a Meridával együtt szállt be a versenysportba, akik a kerékpárokat szolgáltatják a csapat számára–, a stábtagok közül pedig sokan már az alapításkor jelen voltak. Hét éves történetük során megannyi sikert értek el, és folyamatosan egyre feljebb törtek: a legjobb kerékpárosokat csábították az Arab-félszigetre. Ennek is köszönhető, hogy zsinórban a hetedik szezonjukat töltik a legmagasabb osztályban.
Reggeli készülődés
Akármennyire is szeretjük a nagy háromheteseket, a stábtagoknak sokszor ez egy igazi rémálom. Ezt szintén Boruttól tudom, aki megjárta már csapattagként a Tourt. “Egy ilyen verseny után nagyon sok időre van szükséged a feltöltődésre. Állandó a médiafelhajtás, mindenki mindent tudni akar. Napi 3-400 kilométer vezetés, reggel a starthelyszínre, majd a frissítőpontokra, aztán a célhoz, sokszor lassú tempóban, a mezőny mögött. Közben átköltözés a következő hotelbe, a versenyzők bőröndjeinek a kipakolása, a munkaeszközök előkészítése. És ezután kezdődik csak el az én igazi reszortom: a masszás” – újságolja a szlovén. Nem is mindenkinek való ez a rendkívül fárasztó és összetett munka, amely az eredeti szakmájukon felül megannyi készséget, odafigyelést, és kitartást igényel, nomeg persze a sok utazást is bírni kell. Arról nem is beszélve, hogy gyakran hónapokat töltenek távol a családjuktól: a nagy stáb ellenére vannak, akik egy szezonban akár 100-120 versenynapot is végigdolgoznak.
A szokásos reggeli készülődés közben ezúttal csak egy újságíró téblábol a Hotel Pancho parkolójában, a csapatbuszok között, így a stábtagok nyugodtan készülődhetnek a dobogókői királyszakaszra. Žarko Pošticcsal, a csapat szerelőjével beszélgetek, aki különböző kulisszatitkokat árul el munkájáról. “Minden szakasz előtt végzünk egy gyors vizsgálatot a kerékpárokon, majd ugyanezt megtesszük közvetlenül a rajt előtt is – kezdi mondandóját a horvát szakember. – Azt, hogy mennyit fújjunk a gumikba, a szakasz és a versenyző dönti el. Sík szakaszokon jellemzően keményebb gumikat használunk, míg a mai, hegyi szakaszon kevesebb bart nyomunk bele. Ugyanígy járunk el a fogaskerekekkel is: a sík szakaszokon a nagyobb áttételt szeretjük, ilyenkor nagyobb tányérok kerülnek előre, és kisebbek hátra.” A guminyomás továbbá az út minőségétől is függ. Itt a szerelő megjegyezte, hogy Magyarországon szeretnek versenyezni, mert itt jellemzően jó az utak minősége (!), ami igen abszurd módon hangzik a magyar ember számára. Ennél abszurdabb pedig csak az volt, amikor ellenpéldaként (a hol rossz versenyezni kérdésre) Belgiumot hozta fel a szerelő. A defektek megelőzésére egyébként tömlő nélküli gumikat használnak, ezzel gyakorlatilag teljesen kiküszöbölve az ilyesfajta problémákat.
A cikk még nem ért véget, olvass tovább >>>